A 2011. évi XXXI. törvény egyrészt módosította Munka Törvénykönyvének 137. §
(1) bekezdését. Eszerint a munkavállalót a betegsége miatti keresőképtelenség
idejére – ide nem értve a társadalombiztosítási szabályok szerinti üzemi baleset
és foglalkozási betegség miatti keresőképtelenséget, valamint a veszélyeztetett
terhesként történő gondozásba vételt követő, terhesség miatti
keresőképtelenséget – naptári évenként tizenöt munkanap betegszabadság illeti
meg.

Így április 30-tól veszélyeztetett terhesség esetén a munkavállalónak már a
keresőképtelenségének első napjától táppénz jár, és nem a munkáltató által
finanszírozott betegszabadság.

A 2011. évi XXXI. törvény a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló
1997.évi LXXXIII. törvény 48.§ (8) bekezdését is módosította, eszerint: a
táppénz összege folyamatos, legalább kétévi biztosítási idő esetében a
figyelembe vehető jövedelem naptári napi átlagának 60%-a, ennél rövidebb
biztosítási idő esetében vagy a fekvőbeteg-gyógyintézeti ellátás tartama alatt
ötven százaléka, azzal, hogy a táppénz egy napra járó összege nem haladhatja meg
a jogosultság kezdő napján érvényes minimálbér 200 százalékának, a biztosítási
jogviszony megszűnését követően a minimálbér 150 százalékának harmincad
részét.

Ebből következően a táppénz összege havonta a minimálbér kétszeresét, passzív
táppénz esetén pedig annak 150 százalékát nem haladhatja meg.

Az új szabályokat az április 30-át követően bekövetkező keresőképtelenség
esetén kell alkalmazni. Az intézkedéssel egyértelműen a magasabb keresetűek
járnak rosszul,a munkáltatóknak viszont kedvezőek az új szabályok, hiszen a
kevesebb táppénzzel kevesebb táppénz-hozzájárulás fizetési kötelezettség is
járul. Ráadásul a terhesség alatti táppénz első 15 napját sem a munkáltatónak
kell finanszíroznia.

Az Art. 161/A. §-a értelmében az állami adóhatóság az adók módjára behajtandó
köztartozások behajtására irányuló szabályok szerint az önkormányzati adóhatóság
megkeresése alapján végrehajtja az önkormányzati adóhatóság által nyilvántartott
helyi adóval, illetve gépjárműadóval összefüggő tartozásokat, feltéve ha a
tartozás meghaladja a 10.000 forintot.

A Nemzeti Adó- és Vámhivatal tájékoztatója szerint az önkormányzati
adóhatóság havonta, a hónapot követő hó 15. napjáig keresheti meg az állami
adóhatóságot a végrehajtás céljából.

A végrehajtási eljárás lefolytatása kizárólag belföldön tartozik az állami
adóhatóság hatáskörébe. Amennyiben belföldön végrehajtás nem foganatosítható,
úgy a külföldön történő végrehajtás iránt az önkormányzati adóhatóságnak kell
intézkednie. Nincs helye végrehajtásnak, ha a kötelezett felszámolási eljárás
alatt áll.

A NAV a megkeresésben közölt tartozásra fizetési könnyítést nem
engedélyezhet, a tartozást nem mérsékelheti, és behajthatatlanság címén nem
tarthatja nyilván.

A helyi adóval illetve gépjárműadóval összefüggő tartozások behajtását
kezdeményező önkormányzati adóhatóságoknak a behajtási megkereséseiket a NAV
honlapjáról letölthető adatlap kitöltésével célszerű megküldeni.

A megkeresés személyhez kötött jogosultság, így engedményes, vagy a tartozás
nyilvántartására nem jogosult szervezet, személy végrehajtási eljárást nem
kezdeményezhet.

A Munka Törvénykönyve szerint a jogalap nélkül kifizetett munkabért hatvan
napon belül, írásbeli felszólítással lehet a dolgozótól visszakövetelni. A
visszakövetelés határideje az általános, három éves elévülési időre emelkedik
azonban akkor, ha a kifizetés alaptalanságát a munkavállalónak fel kellett
ismernie vagy azt maga idézte elő. Tehát, ha a dolgozó a téves kifizetés
alaptalanságát nem ismerhette fel, és nem is ő idézte elő, akkor egy viszonylag
rövidebb, 60 napos jogvesztő határidőn belül van lehetőség a túlfizetés
visszakövetelésére. Ez azt jelenti, hogy amennyiben a munkáltató a fenti
határidőn belül nem intézkedik a visszakövetelés felől vagy netán nem is veszi
észre, akkor a határidő jogvesztő jellege miatt később már semmit sem tehet, a
munkavállaló ugyanis mentesül a visszafizetési kötelezettség alól.

Más a
helyzet akkor, ha a téves kifizetést a dolgozó felismerhette vagy esetleg éppen
ő maga idézte elő. Ilyenkor ugyanis a visszakövetelési joggal az általános három
éves elévülési időn belül lehet élni. Kérdés azonban, hogy mit is jelent a
kifizetés alaptalanságának a felismeréseként nevesített kitétel. Ez általában
csak a konkrét kifizetés és az eltérés nagyságrendje alapján dönthető el, azaz
azt kell vizsgálni a kommentár szerint, hogy volt-e olyan jelentős különbség a
korábbi bérfizetések és a jogalap nélkül kifizetett bér között, amit a dolgozónk
észrevehetett volna. Előfordulhat továbbá, hogy a munkavállaló közrehatása
folytán kerül sor a tévedésre (pl. téves adatszolgáltatás alapján). Bármelyik
esetről is légyen szó, a munkáltatót terheli a bizonyítási kötelezettség, neki
kell tehát igazolnia, hogy a téves bérfizetést a munkavállaló idézte elő,
illetve, hogy a tévedést fel kellett volna ismernie.

A fizetési
felszólításban mindig meg kell határozni a visszakövetelés jogalapját, a
visszafizetendő összeget, a befizetés napját és módját, továbbá tájékoztatni
kell a munkavállalót a jogorvoslat módjáról és határidejéről is. A fizetési
felszólítással szemben a dolgozó – a jogorvoslati eljárás keretén belül –
keresettel élhet a munkaügyi bírósághoz. Fontos tudni továbbá, hogy a bírói
gyakorlat szerint a jogalap nélkül kifizetett munkabért nettó összegben kell
visszafizetni, továbbá, hogy a visszafizetésre beszámítás útján is sor
kerülhet.

A Munka Törvénykönyve egy rövid passzusban foglalkozik azzal az
esettel is, amikor nem a jogosulatlanul felvett munkabér, hanem egyéb tartozás
visszaköveteléséről van szó. Előírja, hogy a munkáltató a munkavállalónak a
munkaviszonnyal összefüggő (más) tartozásai megtérítésére irányuló igényét
írásbeli felszólítással érvényesítheti. Ebből következően a korábbi gyakorlat
arra az álláspontra helyezkedett, hogy az ilyen, egyéb tartozást is csak
írásbeli felszólítással lehet visszakövetelni, amely ellen a dolgozó nyújthatott
be kereset a munkaügyi bírósághoz.

A Legfelsőbb Bíróság 2001-ben
született jogegységi határozata azonban változtatott a helyzeten Kimondta
ugyanis, hogy a munkáltató a munkavállaló munkaviszonnyal összefüggő
tartozásának, valamint az általa okozott kárnak a megtérítésére irányuló igényét
- választása szerint – munkaügyi jogvitában is érvényesítheti. Az egyéb
tartozások esetén tehát nem kötelező fizetési felszólítást küldeni. Dönthet úgy
is a foglalkoztató, hogy az igényét a bíróság előtt, keresettel érvényesíti.
Indokolatlan lenne ugyanis a munkáltatót a fizetési felszólítás kibocsátására
kötelezni akkor, ha az eset körülményeiből eleve nyilvánvaló, hogy az nem vezet
eredményre, az ellen a munkavállaló keresettel fog élni – mutat rá a Legfelsőbb
Bíróság. Erre tekintettel kimondták tehát, hogy a munkáltató akár fizetési
felszólítással, akár munkaügyi jogvita (per) keretében élhet a visszakövetelés
lehetőségével. Fontos továbbá kiemelni, hogy a munkavállaló egyéb tartozásával
kapcsolatos igényt (pl. tanulmányi szerződés megszegéséből eredő visszafizetési
kötelezettség vagy ruhapénz tartozás az általános elévülési időn belül lehet
érvényesíteni.

A múlt évben egyre általánosabbá vált, hogy a bankok jól fizető ügyfeleiknek
kamat- vagy valamilyen díj-, illetve jutalékkedvezményt biztosítottak. Ide
lehetett sorolni például az OTP októberi programját és az FHB-nak azt a
megoldását, amely szerint ha valaki jól fizető ügyfélként adja el az ingatlanát
és hat hónapon belül új ingatlant vásárol, akkor az új ingatlan megvásárlásához
a bank teljesen díjmentesen nyújt új hitelt. A Budapest Bank (BB) − tudtuk meg a
hitelintézetnél − jól törlesztő ügyfeleinek háromszázalékos kamatkedvezménnyel
kínálja személyi kölcsönét. Ez azonban nem sokáig maradhat hatályban.

A
hitelintézetek többsége szerint ugyanis az ilyen típusú kedvezményeket a
Központi Hitelinformációs Rendszerből (KHR, régebbi nevén BAR) nyerhető
információk tették lehetővé. A múlt péntektől a bankok azonban csak azokat
látják a rendszerben, akik hátralékukat nem rendezték 12 hónapon belül. A
KHR-ben tehát a fizetési késedelembe esett adósokat nem öt, hanem csak egyetlen
évig tartják nyilván, ezért a BB szakértői szerint új minősítési és árazási
modelleket, kockázatkezelési technikákat kellene kidolgozni a változás nyomán
keletkező információhiány és addicionális kockázat ellensúlyozására.

A
bankok szerint nem elég az egy év

A bankok többsége úgy gondolja,
hogy az egyszer már tartósan késedelembe esett adósnál ez nagyobb eséllyel
következik be újra. Arról még a szakmában is vita van, hogy hány év után csökken
jelentősen, illetve szűnik meg ez a hatás. Abban viszont általános az
egyetértés, hogy a 12 hónapos visszatekintés nem elegendő.

Az új
szabályozásnak megfelelően a lakossági hitelmulasztás nyilvántartásából összesen
98,55 ezer személy 232,5 ezer hitelmulasztását már március közepe előtt törölték
− tudtuk meg a BISZ Központi Hitelinformációs Zrt.-nél. A vállalkozási
hitelszerződések nyilvántartásából 75 ezer szerződéshez kapcsolódó, késedelmes
fizetésről szóló adat került ki a rendszerből. A továbbiakban a lakossági
hitelmulasztások és a vállalkozási hitelszerződések nyilvántartásaiból a sikeres
teljesítéssel lezárt adatok az egyéves elévülési idő elteltével automatikusan
láthatatlanná válnak. Amennyiben azonban a hitelszerződés nem teljesítéssel
zárult (például a kihelyezett összeget veszteségként leírják), a KHR többi
nyilvántartásában az adatok elévülési ideje változatlanul öt év −
nyomatékosította a BISZ.

A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.)
97. § (2) bekezdése értelmében a nyugdíjjogosultsághoz, illetve a
nyugdíj-megállapításhoz szükséges adatokat a nyilvántartásra kötelezetteknek
utolsó alkalommal 2009-re vonatkozóan – 2010. április 30-ig, illetve augusztus
31-ig – kellett teljesíteniük a nyugdíjbiztosítási igazgatóságok felé.

Tekintettel arra, hogy a Tny. 97. §-ának (2)-(4) bekezdését az egyéni
vállalkozóról és az egyéni cégről szóló 2009. évi CXV. törvénnyel és a
megtakarítások ösztönzésével összefüggő törvénymódosításokról szóló 2009. évi
CXVI. törvény 139. §-ának (3) bekezdése 2011. január 1-jétől hatályon kívül
helyezte, így a foglalkoztatóknak, egyéni vállalkozóknak 2010. évre vonatkozóan
NYENYI adatszolgáltatást nem kell teljesíteniük.

A 2010. január 1-jét megelőző időszakra vonatkozó adatokat elmaradt (ún.
visszamenőleges) adatszolgáltatás keretében jelenleg is a fővárosi/megyei
kormányhivatalok nyugdíjbiztosítási igazgatóságaihoz kell teljesíteni. A
visszamenőleges adatszolgáltatás teljesítéséhez szükséges NYENYI keretrendszer,
valamint a NYENYI programok az ONYF honlapján elérhetők, illetve
letölthetők.

A nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv felhívására a nyugdíjbiztosítási
feladatok ellátásához szükséges adatokat tizenöt napon belül kell közölni. Ez
azt jelenti, hogy a nyugdíjbiztosítási igazgatóságok 2011. szeptemberéig a 2010.
teljes évi, és 2012. szeptemberéig a 2011. évi ún. töredékidőszakra vonatkozó
adatokat közvetlenül a foglalkoztatótól, egyéni vagy társas vállalkozótól
szerzik be.

A 2010. évi adatok közléséhez az ONYF az informatikai támogatást
biztosította, tehát a kért adatok elektronikus közlésére is lehetőség van.

Változott az igazolás kérő adatlap formátuma is, az új igazolás kérő adatlap
és a hozzá tartozó pótlap a vámhatóság régi honlapjáról is letölthető
(www.vam.gov.hu)

A hatósági bizonyítvány kiállítása illetékköteles (1. példány esetén 2000,-
Ft, további azonos tartalmú példány 600,-Ft/pl, más- más tartalmú 2000-2000Ft).
Az illetéket a NAV 10032000-01037423 számú illeték beszedési számlára kell
átutalni. Az átutaláson hivatkozni kell az adószámára, vagy – ha mint
magánszemély nyújtja be a kérelmet – adóazonosító jelre.

A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.)
83/B. §-a szerint mindazok esetében, akik az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése
előtt öregségi nyugdíjasként (ideértve az előrehozott, csökkentett összegű
előrehozott öregségi nyugdíjat, a korkedvezményes nyugdíjat, a korengedményes
nyugdíjat, a bányásznyugdíjat, a művésznyugdíjat és a 40 év jogosultsági idővel
rendelkező nők kedvezményes öregségi nyugdíját is) keresőtevékenységet
folytatnak, meghatározott összegű, a nyugdíjjárulék alapját képező kereset,
jövedelem megszerzése után a nyugdíj folyósítását szüneteltetni kell.

Mindaddig, amíg a nyugdíjas adott évi (nyugdíjjárulék-alapot képező) keresete
nem éri el az éves keretösszeget (a tárgyév első napján érvényes kötelező
legkisebb munkabér tizennyolcszorosát, ez 2011-ben 78.000 forint x 18 =
1.404.000 forint), a keresete mellett a nyugdíjat is korlátozás nélkül
felveheti. Ha azonban a kereset meghaladja az éves keretösszeget, a következő
hónap 1. napjától a tárgyév végéig, de legfeljebb az irányadó öregségi
nyugdíjkorhatárig a nyugdíj folyósítását szüneteltetni kell. Ha a keretösszeg
túllépésére decemberben kerül sor, a decemberi nyugdíjat vissza kell
fizetni.

A fentieket a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati
nyugdíjára is alkalmazni kell. A korlátozás esetükben a hivatásos szolgálat
külön törvény szerinti felső korhatárának (a hivatásos állomány tagjára
születési éve alapján irányadó öregségi nyugdíjkorhatárnál 5 évvel alacsonyabb
életkor) betöltésekor szűnik meg.

Az érintett nyugdíjasoknak az éves keretösszeg elérését – annak
bekövetkezésétől számított 15 napon belül – a folyósítási törzsszámra való
hivatkozással be kell jelenteniük a Nyugdíjfolyósító Igazgatósághoz. A
bejelentési kötelezettség elmulasztása esetén a nyugdíjas az esetleges jogalap
nélkül kifizetésre kerülő ellátás teljes összegének visszafizetésére
kötelezhető.

A korlátozás nem vonatkozik azokra az öregségi nyugdíjkorhatárt még be nem
töltött, felsorolt öregségi típusú nyugellátásban részesülő, keresőtevékenységet
folytató személyekre, akik nyugellátását 2008. január 1-jét megelőzően
állapították meg. Az érintettek – az öregségi nyugdíjkorhatárt már betöltött
nyugdíjasokhoz hasonlóan – korlátozás nélkül folytathatnak keresőtevékenységet.

Az a vállalkozás kaphat pozitív – fogyasztóbarát – minősítést, amely
valamennyi előírt vizsgálaton, így például az árak megállapításával és
feltüntetésével, a szavatossági és jótállási ügyek kezelésével, vagy a vásárlók
könyvébe tett bejegyezések elintézésével kapcsolatos vizsgálaton, illetve az
idegenforgalom ellenőrzésen is jól szerepelt.

A listán azok a vállalkozások szerepelnek, amelyek három országos vizsgálaton
is hiba nélkül átmentek, illetve a megelőző egy évben nem alkalmaztak velük
szemben fogyasztóvédelmi szankciót, és nem volt megalapozott panasz ellenük.
Első körben azok a vállalkozások kerültek a listára, amelyeket az árfeltüntetés
és árfelszámítással kapcsolatos témavizsgálaton ellenőriztek.

Ezen kívül bármelyik vállalkozás kérhet átfogó fogyasztóvédelmi vizsgálatot a
saját cégénél, annak érdekében, hogy a hatóság fogyasztóbarát minősítést adjon
cégének.

A fogyasztóbarát cégek listája megtekinthető a Nemzeti Fogyasztóvédelmi
Hatóság honlapján (www.nfh.hu), de a pozitív listán szereplő cégek egy tanúsító
oklevelet is kapnak, s azt az üzletben, vendéglőben kifüggeszthetik.

Az igazolást elnyerő vállalkozás vállalja az esetleges utóellenőrzést, és
amennyiben egy utó- vagy újbóli ellenőrzés során a hatóság jogsértést tár fel,
az üzletben kifüggesztett dokumentumot el kell távolítani, és lekerül a hatóság
pozitív listájáról. A vállalkozásoknak azt is tudomásul kell venniük, hogy
panasz esetén az ellenük érkezett bejelentést soron kívül vizsgálja a hatóság.

A perell érintett kft. ügyvezetője a munkaszerződése szerint a társasági törvény által
meghatározott feladatokat volt köteles ellátni. Hatáskörébe tartozott a
taggyűlés előkészítése, összehívása, az éves mérlegvagyon kimutatás elkészítése,
a tagjegyzék, határozatok könyvének vezetése, a társaság üzleti könyveinek
szabályszerű vezetése, az éves üzleti jelentés elkészítése, illetve az
alkalmazottak feletti munkáltatói jogok gyakorlása.

A kft. műszaki
ellenőri, bonyolítói feladatokat látott el bizonyos beruházásokkal, átalakítási
és bővítési munkákkal, épületek rekonstrukciójával kapcsolatosan. A társaság
ennek keretében megbízási szerződést kötött az ügyvezetővel lebonyolítói
projektvezetésre, műszaki tanácsadásra és érdekérvényesítésre. A megbízási
szerződések tartalma alapján az ügyvezető, mint magánszemély a beruházások
megvalósításában közreműködők munkáit hangolta össze, koordinálta, műszaki
szakértésre és műszaki tanácsadásra a kivitelezők által vezetett építési napló
bejegyzéseinek ellenőrzésére, indokolt esetben egyeztetések, koordinációk
kezdeményezésére, lefolytatására, dokumentálására, a műszaki átadás-átvételi
eljáráson való aktív részvételre, a használatbavételi engedély megkérésével való
közreműködésre, a beruházói és megbízói érdekek képviseletére vállalt
kötelezettséget. A megbízási szerződés alapján a megbízott számlákat állított
ki, amelyen áfát is feltüntetett.

Az adóhatóság a kft-nél a 2006-os
adóévre bevallások utólagos vizsgálatát végezte, amelynek során arra az
álláspontra helyezkedett, hogy kft. és az ügyvezető közötti megbízási szerződés
semmis, mert az ügyvezető, mint vezető állású munkavállaló a megbízási
szerződésben rögzített kötelezettségeit munkaviszonyban volt köteles ellátni, a
projektvezetés ügyvezetői tisztségéből eredő kötelezettsége. Erre tekintettel a
különféle járulékok, illetve szakképzési hozzájárulás adónemekben adóhiány
megfizetésére kötelezték a társaságot, továbbá mulasztási bírságot, adóbírságot
szabtak ki és késedelmi pótlékot számított fel a céggel szemben.

A
fellebbezése folytán eljárt másodfokú adóhatóság a fenti határozatot
helybenhagyta. Kifejtette, hogy a megbízási szerződések tartalmi vizsgálata
alapján az ügyvezetőnek a megbízási szerződésben feltüntetett feladatokat
munkaviszony keretében kellett ellátnia. Utalt arra is, hogy a kft a
projektvezetés megbízottkénti ellátásával kapcsolatos dokumentumot nem bocsátott
az adóhatóság rendelkezésére, a szerződések szerinti szolgáltatás megvalósulását
nem igazolta.

A kft. ezt követően bírósághoz fordult. A megyei bíróság
ítéletével a keresetet elutasította. Egyebek között azt is kifejtette, hogy az
ügyvezető megbízási szerződésében meghatározott feladatok átfedik ügyvezetői
munkaviszonyából eredő kötelezettségeit, feladatait tartalmilag munkaviszony
keretében látta el.

A jogerős ítélet ellen a kft. felülvizsgálati
kérelemmel élt vitatva a megbízási szerződések semmisségére vonatkozóan
kifejtett ítéleti álláspontot. Sérelmezte a kapcsolódó peres iratai
beszerzésének és csatolásának elmulasztását. Előadta, hogy a bírósági eljárás
során becsatolt iratokból megállapítható, hogy a projektvezetés során az
ügyvezető operatív műszaki feladatokat látott el. Így: munkaterület
átadás-átvételen vett részt, szavatossági felülvizsgálatot és konkrét műszaki
tanácsadást végzett. Hangsúlyozta, hogy az ügyvezetői munkaszerződésben foglalt
feladatok élesen elkülöníthetők a megbízási szerződésekben vállalt
kötelezettségektől. Előadta továbbá, hogy a társaság az ügyvezetőnek felmentést
adott a Munka Törvénykönyve (Mt) 191. § (1)-(3) bekezdésében foglalt, a további
munkaviszony, munkavégzésére irányuló jogviszony tilalma és a versenytilalmak
alól. Az adóhatóság az ellenkérelmében ismételten előadta, hogy a hogy a
megbízási szerződések alapján kiállított számlákban rögzített gazdasági
eseményeket az ügyvezető nem egyéni vállalkozóként, hanem munkaviszony keretében
végezte.

A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az iratokból
megállapítható volt, hogy az adóhatóság a megbízási szerződések semmisségét az
(Mt.) 191. § (1) bekezdésére alapozta. Az adóhatóság az Art. 1. § (7) bekezdése
alapján a szerződést jogosult valódi tartalma szerinti minősíteni. Az ún.
valódisági klauzula azonban arra irányul, hogy az érvénytelen szerződés
tényleges gazdasági eredményét vegye figyelembe függetlenül annak elnevezésétől,
formájától, illetve esetleges érvénytelenségétől.

Az ügyvezető
munkaszerződése és projektvezetői megbízási szerződése tartalmának
összevetéséből kitűnően megállapítható, hogy semmilyen alapja nincs annak az
adóhatósági megállapításnak, hogy az ügyvezetőnek, mint munkaviszonyban álló
vezető tisztségviselőnek a feladatai részét képezi a projektvezetéssel járó
bármilyen kötelezettség. Az ügyvezető munkaszerződése ugyanis csak a Gt.-ben
foglalt, a gazdasági társaság irányításával, vezetésével összefüggő általános
feladatokra utal, és nem sorolja fel a kft által lebonyolított beruházások
vezetését. Az Gt. az ügyvezetőnek a gazdasági társaság, mint szervezet
működtetésére irányító funkciót betöltő vezető munkavállalónak állapít meg
kötelezettségeket. A megbízási szerződések a fentiektől egyértelműen
elkülöníthető és eltérő feladattal bízták meg az ügyvezetőt. Az adóhatóság az
Art. 1. § (7) bekezdése alapján nem jogosult a megbízási szerződéseket munkajogi
szempontból minősíteni. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy az Mt. 191. §
(1) bekezdésében meghatározott foglalkoztatási tilalom megszegése, a vezetői
összeférhetetlenség miatti joghátrányok, kártérítés érvényesítése a munkáltató,
azaz a kft döntési jogkörébe tartozik.

A fentiekre tekintettel a jogerős
ítélet tévesen hivatkozott arra, hogy a felperes a megbízási szerződések
keretében is munkaviszonyban járt el – állapította meg a Legfelsőbb Bíróság. Ezt
meghaladóan, mivel az adóhatóság a megbízási szerződésben szereplő
projektvezetés tényleges elvégzését nem vizsgálta, a Legfelsőbb Bíróság sem volt
abban a helyzetben, hogy a projektvezetési tevékenység tényleges teljesítéséről
állást foglaljon. (BH 2010. 347)