Munkajogilag nem minősíthet a NAV
Az érvénytelen szerződés valós gazdasági eredményeit veheti figyelembe csak az adóhatóság, de munkajogi szempontból a szerződést nem minősítheti – állapította meg a Legfelsőbb Bíróság egy eseti döntésében.
A perell érintett kft. ügyvezetője a munkaszerződése szerint a társasági törvény által
meghatározott feladatokat volt köteles ellátni. Hatáskörébe tartozott a
taggyűlés előkészítése, összehívása, az éves mérlegvagyon kimutatás elkészítése,
a tagjegyzék, határozatok könyvének vezetése, a társaság üzleti könyveinek
szabályszerű vezetése, az éves üzleti jelentés elkészítése, illetve az
alkalmazottak feletti munkáltatói jogok gyakorlása.
A kft. műszaki
ellenőri, bonyolítói feladatokat látott el bizonyos beruházásokkal, átalakítási
és bővítési munkákkal, épületek rekonstrukciójával kapcsolatosan. A társaság
ennek keretében megbízási szerződést kötött az ügyvezetővel lebonyolítói
projektvezetésre, műszaki tanácsadásra és érdekérvényesítésre. A megbízási
szerződések tartalma alapján az ügyvezető, mint magánszemély a beruházások
megvalósításában közreműködők munkáit hangolta össze, koordinálta, műszaki
szakértésre és műszaki tanácsadásra a kivitelezők által vezetett építési napló
bejegyzéseinek ellenőrzésére, indokolt esetben egyeztetések, koordinációk
kezdeményezésére, lefolytatására, dokumentálására, a műszaki átadás-átvételi
eljáráson való aktív részvételre, a használatbavételi engedély megkérésével való
közreműködésre, a beruházói és megbízói érdekek képviseletére vállalt
kötelezettséget. A megbízási szerződés alapján a megbízott számlákat állított
ki, amelyen áfát is feltüntetett.
Az adóhatóság a kft-nél a 2006-os
adóévre bevallások utólagos vizsgálatát végezte, amelynek során arra az
álláspontra helyezkedett, hogy kft. és az ügyvezető közötti megbízási szerződés
semmis, mert az ügyvezető, mint vezető állású munkavállaló a megbízási
szerződésben rögzített kötelezettségeit munkaviszonyban volt köteles ellátni, a
projektvezetés ügyvezetői tisztségéből eredő kötelezettsége. Erre tekintettel a
különféle járulékok, illetve szakképzési hozzájárulás adónemekben adóhiány
megfizetésére kötelezték a társaságot, továbbá mulasztási bírságot, adóbírságot
szabtak ki és késedelmi pótlékot számított fel a céggel szemben.
A
fellebbezése folytán eljárt másodfokú adóhatóság a fenti határozatot
helybenhagyta. Kifejtette, hogy a megbízási szerződések tartalmi vizsgálata
alapján az ügyvezetőnek a megbízási szerződésben feltüntetett feladatokat
munkaviszony keretében kellett ellátnia. Utalt arra is, hogy a kft a
projektvezetés megbízottkénti ellátásával kapcsolatos dokumentumot nem bocsátott
az adóhatóság rendelkezésére, a szerződések szerinti szolgáltatás megvalósulását
nem igazolta.
A kft. ezt követően bírósághoz fordult. A megyei bíróság
ítéletével a keresetet elutasította. Egyebek között azt is kifejtette, hogy az
ügyvezető megbízási szerződésében meghatározott feladatok átfedik ügyvezetői
munkaviszonyából eredő kötelezettségeit, feladatait tartalmilag munkaviszony
keretében látta el.
A jogerős ítélet ellen a kft. felülvizsgálati
kérelemmel élt vitatva a megbízási szerződések semmisségére vonatkozóan
kifejtett ítéleti álláspontot. Sérelmezte a kapcsolódó peres iratai
beszerzésének és csatolásának elmulasztását. Előadta, hogy a bírósági eljárás
során becsatolt iratokból megállapítható, hogy a projektvezetés során az
ügyvezető operatív műszaki feladatokat látott el. Így: munkaterület
átadás-átvételen vett részt, szavatossági felülvizsgálatot és konkrét műszaki
tanácsadást végzett. Hangsúlyozta, hogy az ügyvezetői munkaszerződésben foglalt
feladatok élesen elkülöníthetők a megbízási szerződésekben vállalt
kötelezettségektől. Előadta továbbá, hogy a társaság az ügyvezetőnek felmentést
adott a Munka Törvénykönyve (Mt) 191. § (1)-(3) bekezdésében foglalt, a további
munkaviszony, munkavégzésére irányuló jogviszony tilalma és a versenytilalmak
alól. Az adóhatóság az ellenkérelmében ismételten előadta, hogy a hogy a
megbízási szerződések alapján kiállított számlákban rögzített gazdasági
eseményeket az ügyvezető nem egyéni vállalkozóként, hanem munkaviszony keretében
végezte.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az iratokból
megállapítható volt, hogy az adóhatóság a megbízási szerződések semmisségét az
(Mt.) 191. § (1) bekezdésére alapozta. Az adóhatóság az Art. 1. § (7) bekezdése
alapján a szerződést jogosult valódi tartalma szerinti minősíteni. Az ún.
valódisági klauzula azonban arra irányul, hogy az érvénytelen szerződés
tényleges gazdasági eredményét vegye figyelembe függetlenül annak elnevezésétől,
formájától, illetve esetleges érvénytelenségétől.
Az ügyvezető
munkaszerződése és projektvezetői megbízási szerződése tartalmának
összevetéséből kitűnően megállapítható, hogy semmilyen alapja nincs annak az
adóhatósági megállapításnak, hogy az ügyvezetőnek, mint munkaviszonyban álló
vezető tisztségviselőnek a feladatai részét képezi a projektvezetéssel járó
bármilyen kötelezettség. Az ügyvezető munkaszerződése ugyanis csak a Gt.-ben
foglalt, a gazdasági társaság irányításával, vezetésével összefüggő általános
feladatokra utal, és nem sorolja fel a kft által lebonyolított beruházások
vezetését. Az Gt. az ügyvezetőnek a gazdasági társaság, mint szervezet
működtetésére irányító funkciót betöltő vezető munkavállalónak állapít meg
kötelezettségeket. A megbízási szerződések a fentiektől egyértelműen
elkülöníthető és eltérő feladattal bízták meg az ügyvezetőt. Az adóhatóság az
Art. 1. § (7) bekezdése alapján nem jogosult a megbízási szerződéseket munkajogi
szempontból minősíteni. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy az Mt. 191. §
(1) bekezdésében meghatározott foglalkoztatási tilalom megszegése, a vezetői
összeférhetetlenség miatti joghátrányok, kártérítés érvényesítése a munkáltató,
azaz a kft döntési jogkörébe tartozik.
A fentiekre tekintettel a jogerős
ítélet tévesen hivatkozott arra, hogy a felperes a megbízási szerződések
keretében is munkaviszonyban járt el – állapította meg a Legfelsőbb Bíróság. Ezt
meghaladóan, mivel az adóhatóság a megbízási szerződésben szereplő
projektvezetés tényleges elvégzését nem vizsgálta, a Legfelsőbb Bíróság sem volt
abban a helyzetben, hogy a projektvezetési tevékenység tényleges teljesítéséről
állást foglaljon. (BH 2010. 347)
