Közzétették a 3/2010. (AEÉ 9.) APEH utasítást az adótartozások után fizetendő késedelmi pótlék számításáról, valamint a késedelmi pótlék közlésének, kezelésének eljárási szabályairól. Rendelkezéseit a 2009-es évre felszámítandó késedelmi pótléknál kell először alkalmazni.

A napi pótlék mértéke minden naptári nap után a hátralék fennállásának napján érvényes jegybanki alapkamat kétszeresének 365-öd része, amelyet három tizedes jegy pontossággal, kerekítés nélkül, a további tizedeseket elhagyva kell kiszámítani. A hátralékos napokat időszakonként kell kezelni és a jegybanki alapkamat változását minden esetben fel kell tüntetni a pótlék levezetésben. A teljes pótlékszámítási időszak a pótlékalap összegének változása és a jegybanki alapkamat változása miatt bontható időszakokra.

Központilag automatikusan kell kiszámítani a késedelmi pótlékokat, ha az adózó élő magánszemély, működő (élő) gazdálkodó szervezet, csődeljárás vagy végelszámolás alatt áll, adószáma felfüggesztés alatt áll, függetlenül attól, hogy az adószám törlése megtörtént-e. A késedelmi pótlékot központilag nem kell felszámítani, ha a pótlékszámítás időpontjában a magánszemély elhunyt státuszú, a gazdálkodó szervezet felszámolás alatt áll, vagy technikai megszűnt státuszú.

Pótlékolni az adóalanyok folyószámláin megjelenő adónemeket kell, kivéve a nettó késedelmi pótlékot, az állami kezességbeváltást, az agrárgazdasági kezességbeváltást, valamint a magán-nyugdíjpénztári késedelmi pótlékot. Nem kell pótlékot felszámítani ugyanakkor a 2009. január 1-jétől 2009. december 31-ig terjedő időszakra eső késedelmi pótlék vonatkozásában a 2010. január 1-jét megelőzően behajthatatlanság címén nyilvántartott tartozások tekintetében. A tényleges hátralék kimutatás miatt a folyószámlán könyvelt tételek közül a pótléklevezetésben nem kell szerepeltetni és nem szabad késedelmi pótlékot felszámítani a köztartozás végzéssel történő visszatartása, a végrehajtási eljárás felfüggesztése és az évközi adónem zárása/nyitása esetén alkalmazott könyvelési tételek után.

A pótlékszámítás során – általános elvként – a folyószámlán könyvelt esedékességi időpontokat, valamint a befizetés, kiutalás napját kell figyelembe venni. Az automatikus pótlékszámító program működése során a hibásan könyvelt tételek módosításához biztosítani kell, hogy az előírt/jóváírt kötelezettséget ugyanazon esedékességgel ellentételező tételek a pótlékalapot az eredeti kötelezettséggel azonos napon csökkentsék/növeljék.

Az egyes magánnyugdíjpénztárakhoz kapcsolódó tagdíj és önellenőrzési pótlék adónemekre a késedelmi pótlékot elkülönítetten, külön-külön kell felszámítani és magánnyugdíjpénztáranként egy késedelmi pótlék adónemen kell nyilvántartani. Egy magánnyugdíjpénztárhoz kapcsolódó tagdíj és önellenőrzési pótlék adónem esetében az összevont pótlékolás, illetőleg a nettó pótlékszámítás elve nem alkalmazható. Illeték adónemen fennálló tartozásra – ha az előírás fizetési meghagyásban (határozatban) közölt illetékből, illetékelőlegből vagy fizetési felhívásban közölt illetékkülönbözetből ered – a késedelmi pótlékot az illeték törvény szerint kell felszámítani. Ennek megfelelően, ha az adózó a 15 napos pótlékmentes fizetési határidőn belül fizetési kötelezettségének részben tesz eleget, akkor a kötelezettség és a már befizetett összeg különbözetére kell – az eredeti időponttól – a késedelmi pótlékot felszámítani. Ha az adózó a 15 napos pótlékmentes fizetési határidőn belül fizetési kötelezettségének nem tesz eleget, úgy a késedelmi pótlékot az eredeti időponttól a teljes összegre kell felszámítani.

A késedelmi pótlékot automatikusan vagy egyedileg lehet kiszámítani és az adózóval közölni. Az utasítás részletesen szabályozza az adózót terhelő késedelmi pótlék automatikus kiszámításának és előírásának, valamint az adózót terhelő egyedi késedelmi pótlék kiszámításának és előírásának a szabályait. Az automatikus késedelmi pótlék közlése akként történik, hogy amennyiben az adószámla 1000 forintot meghaladó összegű tartozást vagy túlfizetést mutat, akkor az APEH a folyószámla egyenlegéről és a tartozások után felszámított késedelmi pótlékokról október 31-ig értesítést ad ki. Nem kapnak értesítést azok az adózók, akik a bevallásuk elektronikus úton történő benyújtására, illetőleg adatszolgáltatás teljesítésére elektronikus úton kötelezettek, vagy önkéntesen nyújtották be elektronikus úton bevallásukat. A felszámított és előírt késedelmi pótlékok összegét kérelemre, hivatalból, az ügyfél bevonásával végzett egyeztetést, illetőleg a folyószámla felülvizsgálatot követően az utasításban rögzített esetekben kell, illetőleg lehet saját hatáskörben módosítani. Az egyedi késedelmi pótlékokról a napi pótléklistát a folyószámla-kivonattal együtt kell postára adni – tértivevényes ajánlott levélpostai küldeményként – és az adózóval közölni.

Az utasítás a kihirdetése (augusztus 23.) napján lépett hatályba, rendelkezéseit a 2009. január 1-jétől 2009. december 31-ig terjedő időszakra felszámítandó késedelmi pótléknál kell először alkalmazni. Az utasítás hatálybalépésével egyidejűleg az 1/2009. (AEÉ 2.) és az azt módosító 2/2009. (AEÉ 10.) APEH utasítások hatályukat vesztették azzal, hogy szabályait a 2008. december 31-ig terjedő időszakra felszámított késedelmi pótlékok tekintetében alkalmazni kell.

Egy, a szabályokat betartó cég az önellen?rzés módszerét alkalmazta, ami véletlenül talált rá a feltöltési kötelezettség gyengéjére. A várható fizetend? adó fogalmát übereli az önellen?rzés intézménye, amire a Legfels?bb Bíróság (LB) mutatott rá. Az ítéletben (Kfv.I.35.320/2006/5.) a bírói tanács kifejti, hogy az önellen?rzés esetén a megnövekedett adó feltöltési kötelezettsége alól is mentesít, hiszen az is csak egy adókötelezettség. Az önellen?rzést a feltöltési kötelezettség ellen lehet fordítani, úgyhogy a cégek els?re csak a legszükségesebb társasági adót vallják be, éppen annyit, hogy adókedvezményeiket érvényesítsék, majd az önellen?rzés minden tekintetben védelmet nyújtó intézményének segítségével az immár helyes adatokra javítják ki a hibásan benyújtott társasági adó bevallást. A két bevallás akár pár perc különbséggel is eljuttatható az adóhatósághoz elektronikus úton, a kett? között eltelt id?ben tárhatná fel az APEH a különbséget, ami gyakorlatilag kizárt. A cégnek attól sem kell tartania, hogy az adóhatóság bosszút áll az önellen?rzést alkalmazó cégeken, hiszen ilyen törvényes indokkal ellen?rzési csoport nem választható ki, ráadásul annak jogszer?ségének vitatása, vagy a retorzió érdekében való hivatali fellépés ellentétes lenne az LB ítéletében foglaltakkal.

A vagyonosodási vizsgálatokkal kapcsolatosan is túlzóak az elvárások az Alkotmánybírósággal szemben. A döntés el?tt kevesen értették meg (néhányan a döntés után sem), hogy önmagában az ingatlanadó bevezetése nem alkotmányellenes. A jogbizonytalanságot a konkrét megvalósítás jelentheti. Ugyanígy, önmagában a vagyonosodási vizsgálatokat lehet?vé tev? jogszabályok sem alkotmányellenesek. A probléma a hatályos jogszabályi környezet eltér? értelmezéséb?l, pontatlan megfogalmazásából adódhat. A jelenlegi szabályozás annyira sz?kszavú, hogy ennek értelmezése a jogi ismereteken túl egyéb speciális ismereteket is feltételez. Különbséget kell tenni a „pénzforgalmi szemlélet” és a „készpénzforgalmi szemlélet” között. Ez már számviteli ismereteket is igényel a jogi ismeretek mellé. Különbséget kell tudni tenni a „bevétel”, „kiadás” fogalmak köznapi használata és a jogszabályban meghatározott fogalma között. Olyan fogalmakat is ismerni kellene, mint például id?soros pénzforgalmi mérleg.

Az adóhatóság által kidolgozott módszertan alapja, hogy az adózó pénztárcája szemszögéb?l vizsgálódik. Ez a készpénzforgalmi szemlélet. Keveseknek t?nik fel, hogy ilyen az adójogszabályokban nem létezik. Az „igazi” bevétel az APEH szerint a bankszámláról történ? készpénzfelvétel. Csakhogy a személyi jövedelemadó törvény szerint „Bevétel a magánszemély által bármely jogcímen és bármely formában mástól megszerzett vagyoni érték”. Tehát a törvény értelmében a bankszámlára utalt jövedelem is bevétel, de nem bevétel a saját bankszámláról felvett készpénz, mert azt nem mástól szereztük meg. Ugyanígy az anyagi jogszabályokkal ellentétes az APEH által vélelmezett kiadás fogalma is: a bankszámláról készpénzfelvétel. A kiadás, vagyon fogalmát eltér? rendelkezés hiányában az Illetéktörvény vagyon fogalma alatt találjuk meg. Ez a pénzeszközt az ingó vagyon fogalmába sorolja. Az Illeték törvény szerint nem jár vagyonváltozással a készpénz befizetés a saját bankszámlára és fordítva, mert az az ingó vagyonban (pénzeszközben) változást nem jelent.

A törvény értelmében az áthárított (vagyis bevallott) áfa összegének erejéig kezesi felel?sség terheli a vev?t, ha a beszerzés, igénybevett szolgáltatás ellenértékét az eladó (szolgáltatásnyújtó) felé nem fizette meg. Az eladó ilyenkor pont azért nem tudja adófizetési kötelezettségét teljesíteni, mert a fizetend? áfa fedezetét nem kapta meg. A törvény szerint az adó fedezetét az adóhatóság a kezesként megjelölt vev?t?l is követelheti. Ugyanez az el?írás akkor is, ha az ellenérték megfizetettnek min?sül ugyan, de azt az eladó – vélhet?en kényszerb?l – „barterben” volt kénytelen elfogadni, vagyis pénzt még annyit se kapott, hogy abból legalább az áfa befizethet? legyen. A törvény még ekkor sem várja el, hogy az eladó a kapott fedezetet pénzzé tegye, továbbra is a vev?n tartja kezesi felel?sséget. Az épít?ipari körbetartozások kapcsán els?sorban a 2008 el?tti és az azt követ?en egyenesen adózó tételek esetén merül fel a vev?i kezesség. A fordított áfa az építési engedélyes beruházások esetén kikapcsolta az adót, így a probléma nagyságrendekkel mérsékl?dött. Problémát jelent azonban továbbra is a fuvarozók, anyagszállítók számára az, ha a megrendel?jük nem, vagy csak jelent?s késedelemmel fizet.