A hatályos törvények szerint a visszalépés mellett döntő pénztártag a saját számlájáról lemondott, azt hónapokon belül át fogja adni a pénztára az államnak. A visszalépők számára a kormány viszont megadta azt a lehetőséget, hogy a számlánk egy részéről szabadon dönthessünk. Utóbbi körbe tartozik a reálhozam (infláció feletti hozam) és a tagdíj-kiegészítés (a kötelező egyéni nyugdíjjárulék felett fizetett rész).

A pénztárak többsége egyelőre nem mer még csak közelítő becslést sem adni a reálhozamokra vonatkozóan, ami azért érthető, mivel egy jövőbeli időpontra kellene becslést adniuk a szereplőknek, a felvehető pénz összegét pedig számos tényező befolyásolja. Ilyen például: a tagság kezdete, a befizetett járulékok nagysága és gyakorisága, a portfóliók múltbeli és kifizetésig esedékes teljesítménye, valamint a várható infláció.

A tagok többsége egészen biztosan számíthat kisebb-nagyobb kifizetésre, viszont nagyon egyénfüggő a konkrét összeg nagysága. Lesznek olyanok, akik csak néhány ezer forintos összegről dönthetnek majd, viszont lesznek olyanok is, nem is kevesen, akik több százezer forint sorsáról dönthetnek majd. A tagdíj-kiegészítésről jellemzően kevés szó esik, azonban vannak olyan pénztártagok, akik vagy saját, vagy munkáltatói döntésből kiegészítették a kötelező járulékaikat, ami a reálhozamon felül még komoly összegeket jelenthet, és itt nem néhány ezer vagy tízezer forintos összegekről beszélünk.

Elfogadta parlament a nyugdíjpénztár-választás szabadságáról szóló törvényjavaslatot, továbbá társadalombiztosítási törvény módosítását, amely megteremti az alapját, hogy a magán-nyugdíjpénztári tagok átmenetileg – 2010. november 1-je és 2011. december 31-e között – tagdíj helyett járulékot fizessenek a Nyugdíjbiztosítási Alap részére.

 A jelenlegi magánnyugdíjpénztár-tagok számára lehetőséget nyitottak az állami nyugdíjrendszerbe való átlépésre és megszüntetve a pályakezdők kötelező nyugdíjpénztári tagságát. A visszalépés lehetősége fennáll azoknak is, akik 2012. január 1-jét megelőzően a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerben magán-nyugdíjpénztári tagságukra figyelemmel részesülnek saját jogú nyugellátásban, olvasható az indoklásban.

A társadalombiztosítási törvény módosítása érinti az Ekho törvényt és az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló törvényt is. A magán-nyugdíjpénztári tag után fizetendő nyugdíjjárulék mértéke eszerint 9,5 százalék, a magán-nyugdíjpénztári tagdíj pedig 0 százalék lesz a következő 14 hónapban (a nyugdíjjárulék most 1,5 százalék, a magánpénztári tagdíj pedig 8 százalék).

Tekintve, hogy az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulásból a magánszemélyt terhelő 15% is tartalmaz magánnyugdíjpénztárt megillető hányadot (ha az adózó pénztártag), ezért a szükséges módosításokat az Ekho törvényben is átvezették. Eszerint a 2010. november 1-je és 2011. december 31-e közötti időszakban esedékes, a magán-nyugdíjpénztári tag magánszemélyt terhelő ekhoból az ekhoalap 3,9 százaléka nyugdíjjáruléknak minősül.

Mivel az egyszerűsített foglalkoztatás keretében alkalmazott munkavállaló után fizetett közteher is tartalmaz magánnyugdíjpénztárt megillető hányadot (ha a munkavállaló pénztártag), ezért előírták, hogy 2010. november 1-je és 2011. december 31-e közötti időszakban esedékes, a magán-nyugdíjpénztári tag után fizetendő közteher összegéből a Nyugdíjbiztosítási Alapot 91,8% illeti meg.

Az Európai Bizottság megvizsgálja a magánnyugdíjpénztárakkal kapcsolatos magyar terveket, és várhatóan a jövő hónapra el is készül az értékeléssel – mondta Amadeu Altafaj Tardio, Olli Rehn pénzügyi biztos szóvivője szerdán.

Az úgynevezett túlzott deficiteljárás keretében a tervek szerint novemberben készül újabb értékelés a Magyarországon elhatározott, illetve tervezett intézkedésekről, és ebben már a most bejelentett csomag elemeire is kitérnek. A bizottságnak az a feladata, hogy értékelje a tervezett, illetve megvalósított intézkedések költségvetési hatását, de arra nem terjed ki a hatásköre, hogy egy intézkedésre rá- vagy arról lebeszélje a tagállamokat. A testületnek elsősorban abból a szempontból kell értékelnie, hogy az egyes intézkedések hozzájárulnak-e a kitűzött hiánycsökkentési célok eléréséhez – szögezte le.

Az uniós tagországok pénzügyminisztereinek hét eleji luxembourgi találkozóján a magyar delegáció ismertette a múlt héten bejelentett akciótervet. A brüsszeli bizottság képviselője már akkor utalt arra, hogy első pillantásra az intézkedések egy része időben korlátozottnak tűnik, nem nevezhető tartós hiánycsökkentő lépésnek.

Nagy fába vágta a fejszét a kormány, amikor belenyúlt az adó-, illetve a nyugdíjrendszerbe. Több ezermilliárd forintos jövedelmek, vagyonok cserélhetnek gazdát, miközben pedig az állami költségvetés 700 milliárd forintos hiánnyal számolhat 2013-ra. A portfoloi.hu forgatókönyvével három alternatívát mutatott be, ezzel is előkészítve a fájdalompirulákat.

Mint ismert, a kormányzat meghirdetett egy adócsökkentési programot, ami csak jövőre 450-500 milliárd forintba kerül a költségvetésnek, majd a következő két évben még kétszer 200-250 milliárd forintos adókieséseket okoz. Ezen hiányokat pótolnák a válságadók, illetve a magán-nyugdíjpénztári járulékbevételek államkasszába való átvezetése.

Így a kérdés mégis az, hogy 2011 után, és legfőképp 2013-tól, amikortól az ideiglenes adóbevételek megszűnnek, miként lehet stabilan tartani a költségvetést. Kopits György, a Költségvetési Tanács elnöke tegnapi parlamenti bizottsági felszólalásában 700 milliárd forintos eltérést jelzett az alappályához képest. Ha ezt még kisebb módszertani kiigazításokkal enyhítjük is, akkor is horribilis költségvetési kiigazítási igényről van szó.

1. Alig változtatunk:

A kormány a jövő évet arra fogja kihasználni, hogy a szerkezeti átalakítások révén jelentősen csökkentse a hosszú távú kiadásait. Erre még némi forrása is akad, hiszen az eddigi adóintézkedések egyenlege alapján jövőre adódik némi költségvetési mozgástér is. Belekezdhet például a közlekedési vállalatok (MÁV, BKV) átalakításába, igaz, ezzel nem biztos, hogy költségvetési szempontból sokra megy, hiszen államháztartási körön kívül lévő cégekről van szó.

Elkezdheti a hosszú távú növekedési potenciált javító humántőke-fejlesztést az oktatási és egészségügyi ágazatok átalakításával. Esetleg a nemzetközi összevetésben drága állami adminisztráción is elkezdhet spórolni, a bürokrácia csökkentésének aztán a közvetlen költségvetési hozadékain túlmutató előnyei is lehetnek. A jövő évi intézkedések, az amúgy is várhatóan beinduló gazdasági növekedés, illetve a szigorú költséggazdálkodás eredményeképp az állami deficit kontroll alatt marad. Nézzük például, ha a kiadásokat sikerülne nominálisan a mai szinten tartani, az 2013-ra már 540 milliárd forintos korrekciót jelentene az inflációval igazított kiadásokhoz képest (ami a 700 milliárd forintos elszállást tartalmazó alappályában szerepelt). Így az állam 14 hónap után valóban lemondhatna a nyugdíjpénztári járulékokról, nem kellene neki erőteljesen kampányolni az állami rendszerbe való visszalépésért. Ha valaki továbbra is átlépne az állami rendszerbe, az a büdzsének csak többletforrás, ami enyhíti a feszültséget, de nem ezen lenne a hangsúly.

Fontos azonban hangsúlyozni, hogy ezen kimenet esetén valóban nagy az átalakítási igény, hiszen az elmúlt években a mechanikus kiadásbefagyasztási lehetőségeket eljátszották már a kormányok, a további tartós kiadásleépítéshez új eszközök kellenek. Éppen ezért – bár ezt most a “legkisebb változtatás” forgatókönyvének hívjuk – valójában erős elkötelezettséget, következetességet, fegyelmezettséget igényel a döntéshozók részéről. Innen nézve viszont ez igényli a legnagyobb változtatást a fejekben.

2. Járulékok a kormánynak

A 700 milliárdos kiigazítási igény jóval kisebb lenne, ha a járulékok – az egykori nyugdíjreform visszafordításával – folyamatosan a költségvetést gazdagítanák. Minél sikeresebb a pénztártagok “visszatoborzása” az állami nyugdíjrendszerbe, annál inkább enyhül a költségvetési kényszer. Ha a tagok felét rá lehet venni a visszatérésre, az bő 200 milliárd forintos többletbevételt jelenthet (így a 2013-as 700 milliárdos költségvetési lyuk egy jó részét automatikusan be lehetne foltozni). Ha esetleg annyira megborítja az átlépők száma a nyugdíjpénztári szektort, hogy értelmetlen lesz ottmaradni, akkor 400 milliárd forint is lehet az államkasszába tartósan visszatérő forrás.

Emellett már jóval kisebb fantázia és eltökéltség kell a kiadások lefaragására, ráadásul 2012-ben sem lenne még nagy költségvetési kiigazítási igény, így a feladatra több idő is jutna. Ebben az esetben persze kérdés, hogy a kormány mennyire kezdi el az érdemi átalakítási lépéseket, és mennyire tart ki mellettük.

Ebben a forgatókönyvben a magánnyugdíjpénztárban felhalmozódott összegeket az állam átveszi, és tovább folytatja a kezelését egy feltőkésített alapban, vélhetően jelentős mértékben állampapírt vásárolva belőle – tovább mérsékelve ezzel az állam piaci finanszírozási igényét.

3. Államosítsunk

Az alábbi forgatókönyv azon alapszik, hogy a kormányzat teljesen szétveri a hazai nyugdíjrendszer feltőkésített pillérét. A magán-nyugdíjpénztárak nem, vagy csak marginálisan maradnak meg és az állam kezébe kerül a közel 3000 milliárd forintnyi vagyon túlnyomó többsége. Az előző forgatókönyvhöz képest a fő különbség, hogy itt a visszalépő tagok teljes egészében az első, felosztó-kirovó pillérbe kerülnek, és a magas nyugdíjígérvényért cserébe lemondanak a teljes eddigi vagyonukról, ami a pénztárakban felhalmozódott. (Lelki szemeink előtt felvillannak az olyan lehetőségek, hogy például az állam azokat, akik elvileg rosszul járnának a különbözet mértékével, kivásárolnák a vagyonukból, így mehet át pár millió forint tőke egy magasabb nyugdíj ígéretéért és egy jelképes összegért cserébe az államkasszába. Na de ne fantáziáljunk!)

Ez közgazdaságilag azt jelenti, hogy az elmúlt 12 év előírt kényszer takarékoskodása – vagyis a járulékok magán-nyugdíjpénztárba való befizetése – nem volt egyéb, mint egy állami tartalékképzés. És most jön az állam, az egészet visszaveszi a vagyonkezelőjétől és elkölti arra, amire tetszik neki.

Mivel az átlépők a jelenlegi szabályok szerint a teljes vagyonukkal csökkentik a költségvetési hiányt, páratlan lehetőségek nyílnak meg a kormány előtt. Négy évre ügyesen elhúzva az átlépési folyamatot gyakorlatilag ebben a ciklusban semmiféle költségvetési kiigazítást nem kell tenni, csupán felélni a korábbi megtakarítást. És ebből következően persze nagyon kevés belső ösztönzés lesz arra, hogy érdemi átalakításokat hajtson végre.

Az egyetlen hátulütője a dolognak, hogy az Európai Unió legutóbb, amikor a nyugdíjreform költségeinek fokozatos elszámolhatóságáról rendelkezett, egyúttal úgy is döntött, hogy az ilyen típusú visszarendeződés hasznait csupán öt év alatt fokozatosan lehet elismertetni.

Megszűnik a pályakezdők kötelező beléptetése a magán-nyugdíjpénztári rendszerbe – jelentette be Selmeczi Gabriella nyugdíjvédelmi miniszterelnöki megbízott kedden. Az állami nyugdíjrendszerbe való visszalépést szabályozó törvénytervezet két héten belül a parlament elé kerül.

A miniszterelnöki megbízott a Pénzügyi Szervezetek Állam Felügyeletével és a Nyugdíjbiztosítási Főigazgatósággal együttműködve meg fogja vizsgálni, hogy miért olyan magas – csaknem 5 százalék – a magánnyugdíj-pénztárak működési költségszintje, miközben az állami nyugdíjrendszer, amely nyugdíjakat is folyósít, 2 százalékos költséggel működik. Ráadásul a magánpénztáraknál 0,8 százalékos – éves szinten 22 milliárd forint – vagyonkezelési díj elszámolására is lehetőség van, ami a működési költséggel együtt éves szinten 40 milliárd forint kiadást jelent. Ugyanakkor, ha rosszul gazdálkodnak a vagyonnal, annak semmiféle következménye nincs – mondta Selmeczi Gabriella. Szeretnék azt is megtudni, hogy mi okozta a magán-nyugdíjpénztárak veszteségét, ha ugyanis a vagyont állampapírokba fektették volna, magasabb lett volna a tényleges hozam.

A pénztári tagdíjak a következő 14 hónapban nem a magánkasszákba, hanem az állami nyugdíjkasszába kerülnek, ami összesen 420 milliárd – havi 30 milliárd – forintot érint. A miniszterelnöki megbízott elmondta: még dolgoznak azon, hogyan írják jóvá a felfüggesztett tagdíjakat, de az alapelv az lesz, hogy rosszabbul senki nem járhat. A kötelező magánpénztári tagság megszűnik, ha valaki ilyen típusú befektetésben gondolkodik, megteheti önként – mondta Selmeczi Gabriella.