A hazai, kutatás-fejlesztési (k+f) tevékenységgel összefüggő adókedvezmények köre nemzetközi szinten is kiemelkedő, bár sok hazai vállalat mégsem él az igénybe vehető kedvezményekkel, mert nem ismeri azokat.

A k+f tevékenységhez kapcsolódó, elismert költségek aránya nemzetközi tapasztalatok szerint az iparágtól függően akár a társaságok teljes árbevételének 20 százalékát is elérheti. Ez az arány akár Magyarországon is hasonló lehet, a vállalatok azonban gyakran csupán a töredékét használják ki a kutatás-fejlesztés kapcsán felmerülő lehetőségeknek, így az ezzel összefüggő adókedvezményeknek is.

Ennek oka a szakértő szerint az lehet, hogy sok vállalkozás nincs tisztában azzal, pontosan mi is számít k+f-nek, így sokan azt sem tudják, saját tevékenységeik közül mi minősülhet kutatás-fejlesztésnek. A kérdés eldöntésében segítséget jelenthet az OECD úgynevezett Frascati-kézikönyve, amely iparágakra bontva tartalmaz részletes útmutatást a kutatás-fejlesztési tevékenységek azonosításához; egy 2010 januárjában életbe lépett magyar jogszabályváltozás is a kézikönyvet jelöli meg hivatkozási alapként a k+f tevékenységek vonatkozásában.

Szoftverfejlesztők után extra kedvezmény

Kis- és középvállalatok esetében ez a kedvezmény egy speciális szabálynak köszönhetően tovább növelhető, méghozzá a vállalat által alkalmazott szoftverfejlesztők bérköltségének 15 százalékával. Ennek megfelelően a szoftverfejlesztő tevékenységet végző dolgozóknak kifizetett bérköltség összesen 25 százaléka (10+15 százalék) után vehető igénybe az adókedvezmény, négy évre egyelő arányban, “lépcsőzetesen” elosztva úgy, hogy a 25 százalékos plafon a negyedik év végére érhető el.

A társasági adó törvény elég széles spektrumot határoz meg arra nézve, hogy ki sorolható a szoftverfejlesztők közé: ide tartozik mindenki, aki szakirányú egyetemi vagy főiskolai oklevéllel rendelkezik és szoftvereket, adatbázisokat kutat, tervez vagy fejleszt, illetve programokat, “rutinokat” ír, tesztel, vizsgál. Habár ezt a törvény nem írja elő kötelező jelleggel, a kedvezmény igénybe vétele esetén hasznos, ha a vállalat egyértelműen bemutatja az általa alkalmazott szoftverfejlesztők tevékenységét a munkaköri leírásukban, vagy például részletes munkaidő-nyilvántartást készít ezeknél a munkatársaknál.

Fontos lehet a kis- és közepes méretű vállalatok számára az a 2010. január 1-jével életbe lépett adótörvény-változás is, amelynek értelmében az iparűzési adó alapja csökkenthető a k+f tevékenység közvetlen költségével. Ez azt jelenti, hogy a korrigált forgalom jellemzően 2 százaléka körüli iparűzési adó alapja az eladott áruk beszerzési értékén, az anyagköltségen és a közvetített szolgáltatások értékén felül immár a kutatás-fejlesztés közvetlen költségével is csökkenthető.

Akár nullázhatják az iparűzési adót

A nagyvállalatok mellett mindez a sok kutatás-fejlesztési tevékenységet végző kis-, és közepes méretű vállalatok számára is komoly lehetőséget jelenthet, hiszen az ilyen profilú cégek költségeinek jelentős hányadát általában a k+f költség teszi ki. Ezek a vállalatok iparűzési adóalapjukat az eladott áruk beszerzési értéke, az anyagköltség és a közvetített szolgáltatások értéke mellett egy jelentős összegű k+f költség levonásával gyakorlatilag szinte nullára csökkenthetik, ami egy közepes méretű vállalat esetén sokszor több millió forintos megtakarítást jelenthet.

A vállalkozások életében egyre fontosabb szerepet töltenek be az állami támogatások, amelyekkel az állam és az önkormányzatok kiemelt gazdaságpolitikai célok mentén ösztönöznek bizonyos tevékenységeket, beruházásokat.

Állami támogatáshoz a legkülönbözőbb formában lehet jutni: a vállalkozások részesülhetnek vissza nem térítendő támogatásban vagy adókedvezményben, kaphatnak tőkeinjekciót vagy állami garanciát, illetve gyakran az is előfordul, hogy a piacinál kedvezőbb feltételekkel jutnak ingatlanhoz, infrastruktúrához vagy hitel-garanciához. A cégek természetesen – különösen a világgazdasági válság kirobbanása óta – a lehető legnagyobb támogatás megszerzésében érdekeltek, és az állam és az érintett önkormányzatok is gyakran hajlandóak jelentős támogatást nyújtani egy projekt, beruházás megszerzése érdekében.

Az állami szervekkel vagy az érintett önkormányzatokkal folytatott tárgyalások során a felek azonban sokszor nem fordítanak kellő figyelmet arra, hogy a támogatás összhangban van-e az Európai Unió állami támogatásokra vonatkozó szabályaival. Ennek oka többnyire az, hogy a kedvezményezettek vélelmezik a támogatás jogszerűségét, és gyakran fel sem merül, hogy a megállapodás alaposabb vizsgálatára lenne szükség. Márpedig a cégek számára létfontosságú, hogy tisztában legyenek azzal, hogy milyen mértékű állami támogatást kapnak, hogy a támogatás összhangban van-e az állami támogatásokra vonatkozó uniós szabályokkal, illetve, hogy a támogatáshoz szükséges-e az Európai Bizottság jóváhagyása. Ha ugyanis egy vállalkozás az uniós szabályokkal összeegyeztethetetlen támogatásban részesül, vagy a Bizottság jóváhagyása nélkül kap jogellenes támogatást, az Európai Bizottság akár panaszra, akár saját információi alapján vizsgálatot indíthat, és elrendelheti a támogatás büntetőkamattal történő visszafizetését. Ráadásul, ha a cég egy versenytársának szúr szemet a jogellenes támogatás, akkor a versenytárs nem csak panasszal élhet a Bizottságnál, hanem akár bíróság előtt is követelheti a jogellenes támogatás visszafizetésének elrendelését.

A vagyonosodási vizsgálatokkal kapcsolatosan is túlzóak az elvárások az Alkotmánybírósággal szemben. A döntés el?tt kevesen értették meg (néhányan a döntés után sem), hogy önmagában az ingatlanadó bevezetése nem alkotmányellenes. A jogbizonytalanságot a konkrét megvalósítás jelentheti. Ugyanígy, önmagában a vagyonosodási vizsgálatokat lehet?vé tev? jogszabályok sem alkotmányellenesek. A probléma a hatályos jogszabályi környezet eltér? értelmezéséb?l, pontatlan megfogalmazásából adódhat. A jelenlegi szabályozás annyira sz?kszavú, hogy ennek értelmezése a jogi ismereteken túl egyéb speciális ismereteket is feltételez. Különbséget kell tenni a „pénzforgalmi szemlélet” és a „készpénzforgalmi szemlélet” között. Ez már számviteli ismereteket is igényel a jogi ismeretek mellé. Különbséget kell tudni tenni a „bevétel”, „kiadás” fogalmak köznapi használata és a jogszabályban meghatározott fogalma között. Olyan fogalmakat is ismerni kellene, mint például id?soros pénzforgalmi mérleg.

Az adóhatóság által kidolgozott módszertan alapja, hogy az adózó pénztárcája szemszögéb?l vizsgálódik. Ez a készpénzforgalmi szemlélet. Keveseknek t?nik fel, hogy ilyen az adójogszabályokban nem létezik. Az „igazi” bevétel az APEH szerint a bankszámláról történ? készpénzfelvétel. Csakhogy a személyi jövedelemadó törvény szerint „Bevétel a magánszemély által bármely jogcímen és bármely formában mástól megszerzett vagyoni érték”. Tehát a törvény értelmében a bankszámlára utalt jövedelem is bevétel, de nem bevétel a saját bankszámláról felvett készpénz, mert azt nem mástól szereztük meg. Ugyanígy az anyagi jogszabályokkal ellentétes az APEH által vélelmezett kiadás fogalma is: a bankszámláról készpénzfelvétel. A kiadás, vagyon fogalmát eltér? rendelkezés hiányában az Illetéktörvény vagyon fogalma alatt találjuk meg. Ez a pénzeszközt az ingó vagyon fogalmába sorolja. Az Illeték törvény szerint nem jár vagyonváltozással a készpénz befizetés a saját bankszámlára és fordítva, mert az az ingó vagyonban (pénzeszközben) változást nem jelent.

A törvény értelmében az áthárított (vagyis bevallott) áfa összegének erejéig kezesi felel?sség terheli a vev?t, ha a beszerzés, igénybevett szolgáltatás ellenértékét az eladó (szolgáltatásnyújtó) felé nem fizette meg. Az eladó ilyenkor pont azért nem tudja adófizetési kötelezettségét teljesíteni, mert a fizetend? áfa fedezetét nem kapta meg. A törvény szerint az adó fedezetét az adóhatóság a kezesként megjelölt vev?t?l is követelheti. Ugyanez az el?írás akkor is, ha az ellenérték megfizetettnek min?sül ugyan, de azt az eladó – vélhet?en kényszerb?l – „barterben” volt kénytelen elfogadni, vagyis pénzt még annyit se kapott, hogy abból legalább az áfa befizethet? legyen. A törvény még ekkor sem várja el, hogy az eladó a kapott fedezetet pénzzé tegye, továbbra is a vev?n tartja kezesi felel?sséget. Az épít?ipari körbetartozások kapcsán els?sorban a 2008 el?tti és az azt követ?en egyenesen adózó tételek esetén merül fel a vev?i kezesség. A fordított áfa az építési engedélyes beruházások esetén kikapcsolta az adót, így a probléma nagyságrendekkel mérsékl?dött. Problémát jelent azonban továbbra is a fuvarozók, anyagszállítók számára az, ha a megrendel?jük nem, vagy csak jelent?s késedelemmel fizet.