A vagyonosodási vizsgálatokkal kapcsolatosan is túlzóak az elvárások az Alkotmánybírósággal szemben. A döntés el?tt kevesen értették meg (néhányan a döntés után sem), hogy önmagában az ingatlanadó bevezetése nem alkotmányellenes. A jogbizonytalanságot a konkrét megvalósítás jelentheti. Ugyanígy, önmagában a vagyonosodási vizsgálatokat lehet?vé tev? jogszabályok sem alkotmányellenesek. A probléma a hatályos jogszabályi környezet eltér? értelmezéséb?l, pontatlan megfogalmazásából adódhat. A jelenlegi szabályozás annyira sz?kszavú, hogy ennek értelmezése a jogi ismereteken túl egyéb speciális ismereteket is feltételez. Különbséget kell tenni a „pénzforgalmi szemlélet” és a „készpénzforgalmi szemlélet” között. Ez már számviteli ismereteket is igényel a jogi ismeretek mellé. Különbséget kell tudni tenni a „bevétel”, „kiadás” fogalmak köznapi használata és a jogszabályban meghatározott fogalma között. Olyan fogalmakat is ismerni kellene, mint például id?soros pénzforgalmi mérleg.

Az adóhatóság által kidolgozott módszertan alapja, hogy az adózó pénztárcája szemszögéb?l vizsgálódik. Ez a készpénzforgalmi szemlélet. Keveseknek t?nik fel, hogy ilyen az adójogszabályokban nem létezik. Az „igazi” bevétel az APEH szerint a bankszámláról történ? készpénzfelvétel. Csakhogy a személyi jövedelemadó törvény szerint „Bevétel a magánszemély által bármely jogcímen és bármely formában mástól megszerzett vagyoni érték”. Tehát a törvény értelmében a bankszámlára utalt jövedelem is bevétel, de nem bevétel a saját bankszámláról felvett készpénz, mert azt nem mástól szereztük meg. Ugyanígy az anyagi jogszabályokkal ellentétes az APEH által vélelmezett kiadás fogalma is: a bankszámláról készpénzfelvétel. A kiadás, vagyon fogalmát eltér? rendelkezés hiányában az Illetéktörvény vagyon fogalma alatt találjuk meg. Ez a pénzeszközt az ingó vagyon fogalmába sorolja. Az Illeték törvény szerint nem jár vagyonváltozással a készpénz befizetés a saját bankszámlára és fordítva, mert az az ingó vagyonban (pénzeszközben) változást nem jelent.

A törvény értelmében az áthárított (vagyis bevallott) áfa összegének erejéig kezesi felel?sség terheli a vev?t, ha a beszerzés, igénybevett szolgáltatás ellenértékét az eladó (szolgáltatásnyújtó) felé nem fizette meg. Az eladó ilyenkor pont azért nem tudja adófizetési kötelezettségét teljesíteni, mert a fizetend? áfa fedezetét nem kapta meg. A törvény szerint az adó fedezetét az adóhatóság a kezesként megjelölt vev?t?l is követelheti. Ugyanez az el?írás akkor is, ha az ellenérték megfizetettnek min?sül ugyan, de azt az eladó – vélhet?en kényszerb?l – „barterben” volt kénytelen elfogadni, vagyis pénzt még annyit se kapott, hogy abból legalább az áfa befizethet? legyen. A törvény még ekkor sem várja el, hogy az eladó a kapott fedezetet pénzzé tegye, továbbra is a vev?n tartja kezesi felel?sséget. Az épít?ipari körbetartozások kapcsán els?sorban a 2008 el?tti és az azt követ?en egyenesen adózó tételek esetén merül fel a vev?i kezesség. A fordított áfa az építési engedélyes beruházások esetén kikapcsolta az adót, így a probléma nagyságrendekkel mérsékl?dött. Problémát jelent azonban továbbra is a fuvarozók, anyagszállítók számára az, ha a megrendel?jük nem, vagy csak jelent?s késedelemmel fizet.